Magyarország területén sokkal kevesebb népesség összeírási ív maradt fent, mint egyes európai országokban. Ugyanígy elmondható, hogy hosszabb és összefüggő sorozatok, egy-egy települést érintő komplett népszámlálási ívek csekély mértékben maradtak elérhetőek. Ezen adatgyűjtések jelentős részét a XIX. századi családtörténeti, történeti demográfiai és társadalomtörténeti kutatásokra eddig nem is igen használták. A családtörténeti kutatások forrásköre is többnyire az egyházi, majd 1895-től az állami nyilvántartásokban (anyakönyvek) és egyéb összeírásokban merül ki.
Az 1869-es népszámlálás korszakalkotó állomás az állami népességregiszter bevezetésében. Elmondható, hogy az alapvetően mezőgazdasági termelésből élő országot az indusztrializálás előtti utolsó, még archaikus állapotában ábrázolja.
A 18–19. században ugyan több kísérlet történt az állami népességszámlálás bevezetésére (Conscriptio Animarum, II. József-féle népszámlálás, Conscriptio Ignobilium), erre nem kerülhetett sor, ismétlődő folyamattá nem váltak. Az első, szabályozott, „formanyomtatványok” alapján végrehajtott népszámlálásra 1784–87 között került sor, alapvetően katonai céllal. A népességszámlálás során rögzítésre került a házak és családok, a tényleges népesség, a férfiak és nők száma, s ezen kívül a férfiak társadalmi tagolódása, továbbá a sorkatonai szolgálat értelmében a 17 éven aluliak kormegoszlása is.
Hosszú évtizedek múltak el a népesség egészét számba vevő összeírások nélkül, majd pontosan a neoabszolutizmus idején, 1850–1851-ben kerül sor a következő, a bürokratikus államszervezetet jelképező nyilvántartás felvételére. Alapvetően még mindig az osztrák szervek katonai jellegű népösszeírása volt ez. A következő, 1857-es összeírás során már elsősorban demográfiai szempontokat tartott az államszervezet szem előtt.
Magyarországon az első hivatalos statisztikai szolgálatot 1867-ben alapították meg a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium részeként. Ezen előzmények után kerülhetett sor a magyar statisztikai szolgálat modern szemléletű, demográfiai jellegű 1869-es népesség összeírásra, amely során a lakosság és otthonaik mellett a háziállatok fajtáit és számát is rögzítették. Az eredményeket járásonként tették közzé, községenkénti részletezésben csak néhány vármegyében, a házak népességszámával, nemek, vallási megoszlás és műveltségi állapot szerint. A későbbiekben, az 1870-es évhez viszonyítva minden tízedik évben ismétlődtek az összeírások az 1930-as évig bezárólag. Ezen összeírások folyamatos és ismétlődő, egységesített jellegüknél fogva lehetővé tették már – a korábbi összeírások változó adatigényeivel ellentétben – a demográfiai és egyéb változások általános, statisztikai alapon történő következtetéseinek levonását.